A mikrobiom és a pajzsmirigy közötti összefüggések

Diavitas Életmód Program logó
2019 december 03. Diavitas Magazin

A bél mikrobiom fontos befolyásoló szerepe ma már nem kérdéses, ha egészségről vagy betegségről beszélünk. Számos kórképben írták már le oki tényezőként a megváltozott bélflórát (pl. metabolikus szindróma). Most betekintést nyújtunk abba, milyen összefüggések figyelhetőek meg a pajzsmirigy esetében.

  • 1.
    Az autoimmun pajzsmirigy betegségek a leggyakoribb szervspecifikus autoimmun megbetegedések, előfordulási gyakoriságuk 2-5%-ra tehető. A bélflóra által termelt rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) a pajzsmirigy hormonokkal együtt támogatják a bélsejtek működését, illetve a sejtek közötti védelmi vonalként szolgáló “tight junction” megfelelő működését. Másrészről viszont egy megváltozott bélflóra összetétel számos feltételezett mechanizmus révén elősegítheti az autoimmun pajzsmirigy betegségek kialakulását, így például az autoantigének előállítását a fehérjék transzláció utáni módosítása révén. Ezen kívül szerepet játszhat a folyamatban a bakteriális lipopoliszacharid (LPS) által indukált Toll-like 4 receptor aktiválás, az 1-es (Th1) és a 2-es típusú (Th2) T helper sejtek arányának eltolódása, illetve az sejtek közti “tight junction” integritásnak károsodása (leaky gut) is. A bélflóra képes tehát transzkriptom-, proteom- és anyagcsere-változásokat indukálni.
  • 2.
    Az AITD (autoimmun pajzsmirigybetegségek) és AMAG (autoimmun atrófiás gasztritisz) összefüggéseinek hátterében a közös endodermális eredet révén keresztreagáló antitestek állhatnak. Vizsgálati adatok szerint az AITD jelenléte jobban növeli az AMAG esélyét, mint bármilyen más autoimmun betegség. Mivel lehetséges, hogy a mikrobiom befolyással van az AITD-re, így felmerül a probiotikumok, illetve egyéb mikrobiom-célzott terápiák felhasználhatósága a betegségek kezelésében.
  • 3.
    Kutatások szerint a bélflóra befolyásolhatja a jód felszívódását.. A jodid a gyomor-duodenum területéről szívódik fel elsősorban, azonban pl. H. pylori okozta atrófiás gastritisben ennek mennyisége csökken. A gyulladásos bélbetegségekben jellemző jód malabszorpció hátterében is feltételezhető a mikrobiom elváltozásainak szerepe.
  • 4.
  • Habár a baktériumok képesek bizonyos anyagok (szerotonin, GABA) de novo szintézisére, de ugyanezt pajzsmirigyhormonok esetében nem írták le. Bélflóránk azonban hatással lehet ezen hormonok enterohepatikus körforgására. Ezzel kapcsolatban érdekes összefüggéseket találtak a golyva betegség tekintetében. Ezt a kórképet elsősorban elégtelen jód bevitellel hozzák kapcsolatba, mégis előfordulása például Japánban sokkal jellemzőbb a jóddal megfelelően ellátott, mint jódszegény területeken. Állatkísérletben pedig csíramentes körülmények között nevelt (bélflórával nem rendelkező) patkányok esetében kisebb pajzsmirigy méreteket regisztráltak, normál társaikhoz képest. Ezen jelenségek hátterében a mikrobiom és annak összetétele állhat.
  • 5.
  • Bizonyos ásványi anyagok befolyással lehetnek a gazdaszervezet és a mikrobiom közötti kölcsönhatásokra. Kiemelendő a Se, Zn, és Fe, melyek a pajzsmirigy működését támogató anyagok. A pajzsmirigy anyagcsere fehérjéinek nagy része Se-tartalmú, de Fe tartalmúak is vannak köztük. A Se-bevitelt magasabb diverzitással, megnövekedett Bacteriodetes aránnyal, illetve csökkent Parabacteriodetes aránnyal kapcsolták össze.
  • 6.
  • Manifeszt pajzsmirigybetegségekben a mikrobiom befolyásolhatja egyes gyógyszerek, az L-thyroxin felvételét, valamint a PTU (propil-tiouracil) hatását és toxicitását. Egy probiotikumokkal végzett kutatás kimutatta a VSL # 3 probiotikum (négy Lactobacillus spp., három Bifidobacterium spp. és Streptococcus thermophilus) alkalmazásával kapcsolatban, hogy csökkentette a beállított L-thyroxin adagját a kontroll csoporthoz képest. Megállapították, hogy a probiotikumok pozitív szerepet játszanak a szérum hormonszint ingadozások megelőzésében. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy bár a pajzsmirigy enterohepatikus ciklusát leírták ezt a konkrét folyamatot egyelőre csak patkányokban bizonyították. Ennek ellenére valószínű, hogy valami hasonló folyamat zajlik az emberekben is.

Számos kutatás vizsgálta a pajzsmirigy betegségekre jellemző bélflórát, de “betegségspecifikus” mikrobiom nem került leírásra. Az eddigi vizsgálatok azt sugallják, hogy a Lactobacillaceae ésBifidobacteria ssp. jelenléte pozitív hatással bírhatnak a pajzsmirigy egészséges működésének szempontjából. A Lactobacillaceae-be tartozó baktériumok lehetséges szerepét leírták a jód-tironinek enterohepatikus körforgásában is.

A bélflóránkat alkotó baktériumok képesek másodlagos epesavak előállítására. Az epesavak a szervezet TSH szintjének megváltoztatásán keresztül befolyásolják az energiaforgalmat, így szubklinikai hypothyreosisban megfigyelték, hogy vérben keringő epesavak összmennyisége csökkent, de arányaiban jellemzően magasabb volt a másodlagos epesavak szintje. Ennek hátterében a többek közt a bélbaktériumok vékonybélben történő túlnövekedése állhat, mely hypothyreosisban gyakran előforduló jelenség.

A vastagbélben élő baktériumok növelhetik a Fe hasznosulását a rövid szénláncú zsírsavakat termelése által, csökkentve ezzel a környezeti pH-t, mely kedvez a vas felszívódásának. Egy humán kutatásban vaskiegészítés esetén a potenciálisan káros Enterobacteriaceae növekedését, míg a Lactobacillaceae és Bifidobacteria csökkenését írták le, mely jelenséget gyulladást előmozdító hatással kapcsoltak össze.

A Zn hiánya összefüggésbe hozható hypothyreotikus állapotokkal. Az ásványi anyag hiánya diverzitás csökkenéssel, valamint a Firmicutes/Proteobacteria arány felborulásával jár. Érdekes megfigyelés, hogy Enterococcus faecium-mal táplált állatok esetében magasabb Zn-hasznosulást írták le. Az étrendi Zn kiegészítés pedig összefüggésbe hozható a hasmenés megelőzésével, valamint a jótékony hatású Lactobacillaceae növekedésével, és a patogén E.coli csökkenésével.

Összességében elmondható,hogy Lactobacillaceae- és Bifidobacteria csoportok pozitív összefüggésben állnak a Se és Zn ellátottsággal, míg negatív összefüggésben a Fe-bevitellel. Mivel mind Hashimoto thyreoiditisben, mind a Graves-kórban ezen baktériumok csökkenését találták, az ásványi anyag ellátottság a mikrobiomon keresztül is összefüggésben állhat a pajzsmirigy működésével.

A metimazol (MMI) és a propil-tiouracil (PTU) a hyperthyreosis kezelésére szolgáló gyógyszerek. Ezek a szerek befolyásolják a jód beépülését, valamint a PTU magasabb dózisai blokkolhatják a tiroxin (T4) perifériás átalakulását trijód-tironinná (T3). Emellett kimutatták, hogy a baktériumok a májban működő CYP enzimekhez hasonló enzimet termelnek, mely képes metabolizálni a PTU-t. Egy evidenciákon alapuló tanulmány megállapította, hogy a PTU-kezelés során a betegek nagyobb százaléka rendelkezik szubterápiás gyógyszerszintekkel, mint az MMI (Methymazol) kezelés alatt. Nem lehet kizárni, hogy a bél mikrobiom általi metabolizmus változó mértéke szerepet játszik a PTU kevésbé stabil működésében.

Jelenleg a mikrobiom kóroki szerepéről kevés klinikai adat áll rendelkezésre pajzsmirigy betegségekkel kapcsolatban, így a jövőben kivitelezésre kerülő klinikai vizsgálatok döntő jelentőségűek lesznek. Mivel a fent említett kóroki szerep egyelőre nem kellően tisztázott, a mikrobiom-célzott terápiák bevezetése jelenleg még kérdéses, de potenciális lehetőség lehet.

Forrás: https://www.cell.com/action/showPdf?pii=S1043-2760%2819%2930107-9

DOI:https://doi.org/10.1016/j.tem.2019.05.008